25 órás felolvasás a Kárpát-medencében és a Nagyvilágban!
25 órás felolvasás Wass Albert és más magyar írók, költők műveiből ...
Tapasztalatok Debrecenből egy szervező szemüvegén keresztül...
(2011. február 18-19
43 helyszín)
A felolvasás helyszínéül a mindannyiunk számára kedves Rocksuli közösségi tere szolgált. Izgatottan vártam az este 6 órai kezdést, ment a sürgés forgás, teremberendezés, szendvicskészítés, vendégváró előkészületek, majd elérkezett a gyertyagyújtás ideje, s a nyitó mondatokat követően felcsendült a Himnusz. Elkezdődött...maroknyi kis csapattal, de annál nagyobb energiával. Volt tennivaló bőven, mégsem éreztem a fáradtságot... péntek este inkább a csalódottság lett úrrá rajtam, de sikerült azon is felülemelkedni. Vártunk embereket, akik előre bejeletkeztek, mégsem érkeztek. Vártuk a barátokat akikkel egy csapat vagyunk mégsem érkeztek. Az apró csodák viszont érkeztek bőven, segítették a maroknyi csapatot...például kaptunk egy DVD-t a Pallag kultúráról. Éjjel kettőkor megérkezett Vincze Béla aki Sütő Andrástól olvasott, majd Szabó-Nagy Attila által megzenésített Weöres Sándor versek csendültek föl. Az éjjeli nyugalomban szebbnél-szebb székely regék (Kós Károly gyűjtése) kaptak hangot és előkerült a Hagyaték...
Reggel 6-kor ismét kaptunk egy nagy mentést, s már akkor elkezdődött a ráhangolódás a mese-délelőttre. Szombat reggel apróságok is érkeztek, akik két ropi majszolása között rá-rá csodálkoztak a felcsendülő mesesorokra. Aztán nagyobb, már olvasni tudó gyerekek érkeztek, akiket öröm volt hallgatni. Misi mókus kalandjait pedig a felnőttek is szájtátva hallgatták. Kora délután vendégünk, Réti-Szabó Sanyi mesemondó is megérkezett, aki egyedi stílusával nevető könnyeket csalt ki szemeinkből.
Három óra körül a Rocksuliba tanulmányútra érkező diákcsoport betöltötte a kis közösségi teret, véletlenül csöppentek bele a felolvasás menetébe, de láthatóan nagy hatással voltak rájuk az események. Az Udvarhelyi Blanka-Kocsis Gergő zenés formáció nagyon megemelte a délután hangulatát a Nélküled (Ismerős Arcok), Néma küzdelem (Play Machine) és Árnyék (P.Box) nótákkal.
Közben (az éjszakát kivéve) folyamatosan vetítettük a Pilis-Hargita túrán készült fotókat főként a Radnai- és Kelemen-havasokból, s olvastuk azokat a sorokat, mit azok a hegyek ihlettek, és azok az emberek, kik ott élnek azok között a hegyek között...
Tánczos Csuda Mózsi történetei és Nyírő József Uz Bencéje csalt mosolyt az arcokra, mikor arra már nagy szükség volt, de előkerültek Márai Sándor s egy 56-os emigráns, Veszely Ferenc sorai is a felolvasás során.
A 25 óra zárásához érve ismét egy maroknyi kis csapat maradt s az utolsó magyar táltos adta reménység a jövendőre nézve.
Körbeálltunk, megfogtuk egymás kezét, a Szózat sorait elfojtották könnyeim, de a Székely Himnusz letörölte valamennyit.
Köszönet ezért a 25 óráért minden jó léleknek s a JóIstennek aki segített bennünket.
http://www.youtube.com/watch?v=fPRFDnrU1I4
(Osváth Rita (Kavics), a debreceni szervezők egyike)
A felolovasás egy résztvevő szemével :) , nagyon örülök, hogy tényleg átjött a lényege az eseménynek! Köszönet e sorokért!
http://debrecenimolyklub.freeblog.hu/tags/Wass_Albert/
Budapest-Turku-Helsinki-Tallinn-Narva Joesuu
Ifjúsági cserén voltunk Észtországban
(Fiatalok lendületben program)
A program címe: Youth culture- Ecological culture
Küldő szervezet: Kalamáris Egyesület
Helyszín: Narva-Joesuu
Időpont: 2010. június 28-július 3.
Résztvevő országok: Észtország (szervező), Lengyelország, Románia, Görögország, Franciaország (Bretagne), Magyarország
Jani, Rita (csapatvezető), Ian, Gabi, Dóri, Tody J 
Utunkat változatossá és élményekkel telibbé tette, hogy 2 nappal hamarabb indultunk el a programra, méghozzá Finnországon keresztül. Így nem csak tartalmasabb, de olcsóbb is volt az utunk, sőt a csapatnak is volt ideje összebarátkozni. Mivel a repülőgépünk 6 órát késett, ezért a turkui városnézést az éjszaka folyamán ejtettük meg, azonban a nyári éjszakák ilyenkor északon nagyon „világosak” teljes sötétség ilyenkor nincs is. Érdekes élmény ezt megtapasztalni.
Másnap tovább vonatoztunk Helsinkibe, ahol az Olimpiai Stadion tornyába is felmásztunk és pillanatnyi impressziókat szívtunk magunkba a városról.
Este aztán áthajóztuk a Finn-öblöt és három óra múlva már Tallinn macskaköves utcáin kerestük a szállásunkat. Nem sokáig tartott a pihenés, hiszen várt minket a tallinni éjszakai élet, ahol egy táncos mulatságba csöppentünk a magyar fiúk örömére, akik kedvükre nézegethették a szebbnél-szebb észt lányokat (persze csak a magyarok után :).
Néhány órás alvás után bevetettük magunkat a Világörökség részét képező óvárosi Tallinnba, mely a maga egyszerű szépségével mindannyiónkat lenyűgözött.
Este aztán ismét felvettük hátizsákjainkat, és elindultunk a program helyszínére, az orosz határ mellett található Narva-Joesuuba. A buszon együtt utaztunk a lengyel résztvevőkkel. Kalandunk aztán tovább folytatódott, mert lerobbant a buszunk, de hamar érkezett egy „mentőbusz” amire később a román csapat is felszállt.
Így érkeztünk meg a helyszínre, ahol szállásunk állapotát nem minősíteném. Az első ledöbbenések után, inkább aludtunk egyet…aztán következett a második csapás…a reggeli. No de ez is hozzátartozik ahhoz, hogy más népek kultúráját megismerjük és, hogy ezek után nagyon szeressük a sajátunkat J. Például a jó kis magyar kolbászt, ami kihúzott minket a pácból.
A program témája többrétű volt, de főként a környezettudatos viselkedésre koncentrált. Megismerhettünk a résztvevő országokból példákat arra, milyen törvények szabályozzák a természet- és környezetvédelmet, mit tesznek és milyen módszerekkel a hulladékok szelektív gyűjtése érdekében, milyen alternatív energiaforrások léteznek, milyen környezeti problémákkal küzdenek és milyen megoldások születtek rá. Ezekben a témákban készítettünk power point bemutatókat, fotóválogatásokat. A legtöbb már itthon elkészült, a helyszínen csak be kellett mutatnunk.
Sokat dolgoztunk vegyes csapatokban (workshop), ezekből poszterek, vagy egyéb tárgyak készültek.
Az ébéd utáni szabadidőben a kevésbé fázósak fürödhettek a Narvai-öbölben, ahol csodálatos naplementéknek is részesei lehettünk.
Szintén a program részét képezte, hogy ellátogattunk a narvai erőműbe ahol olajpala égetésével nyernek hőt, ami turbinákat hajt és elektromos áramot generál. Ez az erőmű-komplexum látja el villamos energiával egész Észtországot, továbbá Finn- és Oroszországba is exportálnak belőle. Innen tovább mentünk Kohtla-Jarve-ban ahol egy 2001-ig működő olajpala-bányába ereszkedtünk, ami bányamúzeumként üzemel napjainkban. A vezetőnk bemutatta a bányagépek működését, bányavasutaztunk, kobakot és védőruhát kaptunk, egyszóval nem mindennapi élményben volt részünk.
Az ifjúsági cserék elengedhetetlen része a nemzeti est, ahol minden ország résztvevői megmutathatnak egy szeletet tradícióikból, ételeikből, italaikból. Ez alkalommal is igazán büszkék voltunk arra, hogy magyarok vagyunk, és természetesen a mi asztalunk volt a leglátogatottabb, a finom itthonról vitt ételek-italok hamar elfogytak.
A zárónapon, a workshopokat követően megkaptuk a részvételt igazoló Youthpass-okat, majd siettünk is pakolni, hiszen éjfélkor már taxiztunk Narvába, ahol még volt időnk a Tallinnba tartó busz érkezéséig megnézni az erődöt és az orosz határt.
Tallinnból ismét komppal Helsinkibe, majd vonattal Turkuba, repülővel Budapestre, és ismét vonattal Debrecenig, illetve Nyíregyházáig.
Röpke 20 óra alatt Narva-Joesuuból hazaértünk, de láttunk, tapasztaltunk, ismerkedtünk más nemzetek fiataljaival, élményekkel gazdagodtunk, szerettünk magyarnak lenni, és néhány bosszúságot leszámítva nagyon jó kaland volt.
….nnno persze ami kihagyhatatlan, hogy Helsinkiben még az igazi Mikulással is találkoztunk ;)
Kategóriák: EU-s programok fiataloknak Címkék: ificsere
írta: Kavics
Izlandon jártam...
EUROPEAN CITIZENSHIP INTERCULTURAL TRAINING COURSE (794)
IZLAND, NESJAVELLIR
2008. szeptember 29-én Európa 17 országából gyűltünk össze az EU Fiatalok lendületben program jóvoltából azzal a céllal, hogy eszmét cseréljünk az „Európai polgárságról”. A helyszín, Izland (Nesjavellir) magáért beszél, ugyanakkor indulás előtt felmerült bennem a kérdés, hogy az izlandiak vajon mennyire érzik magukat „európainak”, az Atlanti-óceán közepén, félúton Európa és Észak-Amerika között. A földrajzi elhelyezkedés egyúttal a választ is magában hordozza, hiszen legalább akkora kultusza van az NBA-nek, mint a Bajnokok Ligája mérkőzéseinek.
A tréningen nem csupán EU-s országok állampolgárai vettek részt, hanem Izland, Grúzia, Azerbajdzsán, Koszovó, Szerbia, Ukrajna és Oroszország is képviseltette magát. Ennek is köszönhetően számos fejtágító beszélgetésben vettünk részt. A gondolkodásbeli szakadékok az újonnan csatlakozó EU-s országok és a már régen csatlakozók között is megmutatkoztak. A résztvevők közül voltak, akik az „Európai polgárságot” teljes mértékben az EU-val azonosították és olyan pozitív dolgokat rendeltek a fogalomhoz, mint az egyszerűbb utazás, vízummentesség, könnyebb munkavállalás etc. Erre sorra mutatkoztak is a példák, hiszen Németországot pl. egy portugál srác és egy olasz lány képviselte, Izlandot egy olasz srác képviselte, a hotelben a recepciósok pedig magyarok voltak. Néhány évvel ezelőtt ez még szinte elképzelhetetlen volt.
Azonban az „Európai polgárságban” ott van az „európai” szó, amit véleményem és más résztvevők szerint sem szabad csak az Európai Unióval azonosítani, hiszen valamennyi nemzet, aki itt él Európa területén (melynek lehatárolása szintén problémás) több évezrede hat egymás nyelvére, kultúrájára, hagyományaira, óriási változatosságot eredményezve, de éppen ettől a diverzitástól szép Európa. A sokszínűsége az, ami naggyá teszi, és egymás megismerésével, elfogadásával tehetjük békéssé.
Kategóriák: EU-s programok fiataloknak Címkék: Európai polgárság, Izland, nemzetközi tréning
írta: Kavics
Leonardo Programmal Casertában (Campania, Olaszország)
CASERTA
2007. MÁRCIUS 9.- JÚNIUS 22.
Leonardo da Vinci program (HU/06/PL/321)
ÖTLET Programot követő szakmai gyakorlat az „Ifjúsági információszolgáltatás lehetőségei” témakörben a casertai GIOSEF (Giovani Senza Frontiere) egyesületnél.
ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ
A nagy nap: 2007 március 9., felszállt a repülőgép! Az első nagy élmény maga a repülés volt, hiszen először ültem repülőgépen, természetesen ablak mellett J. Csodálatos felhőpaplan, 11000 méteres magasság, aztán előtűntek a Dinaridák láncai, a horvát tengerpart a rengeteg pici szigettel, majd az Appenninek, Nápoly és a Vezúv a reggeli napfényben, felért egy álommal. Korábban turistaként jártam már Olaszországban, és régi vágyam volt, hogy egyszer hosszabb ideig éljek ebben az országban, szóval tényleg teljesült egy álom.
A reptéren rövid várakozás után megjelent mentorunk, Enrico aki hihetetlen közvetlenséggel és azzal a bizonyos latin temperamentummal kezdett hozzá az aklimatizálásunkhoz. (A többes szám azért, mert a pályázatot Molnár Krisztával ketten nyertük el, aki szintén ÖTLET Programos önkéntes volt, így korábbról már ismertük egymást.) Azaz egy délután alatt beköltöztünk a lakásunkba, megismertük a város nevezetességeit, találkoztunk azon fiatalok nagy részével akikkel később sokat voltunk együtt… na de első lépésként ittunk egy casertai capuccinot, csokis croissant-nal, ami nélkül nem indulhat el egy igazi olasz nap J, és aminek az ízét most is a számban érzem.
Aztán szépen lassan elindult az élet, nyelvórákra jártunk, felderítettük a boltokat, Caserta utcáit, szoktuk a forgalmat (amire nincsenek szabályok J ), ismerkedtünk a többi egyesületi taggal, részt vettünk a mindennapi munkában és majdnem szétfagytunk márciusban J.
Amikor becsöppentünk az egyesülethez éppen pályázatírási lázban égett az iroda, szóval már első héten volt mit csinálni. A partnerkeresési munkálatokból igencsak kivettük a részünket és jó olaszokhoz méltóan három nap múlva már elvárták volna, hogy folyékonyan beszéljünk olaszul J. Hamar fel kellett nőni a feladathoz, mert áprilisban egy olasz nyelvű Eurodesk képzésen vettünk részt a Rimini melletti Riccioneban. Panaszra semmi okunk nem lehetett, sőt 1-2 kg felesleg is hamar felcsúszott a finom ételektől: polip, garnélarák, isteni „pasta”-k, a finom espresso-k és capuccinok.... kilátás az Adriára, négy csillagos szálloda, szóval igazán ki lehetett bírni az olasz gyorstalpalót J. Sőt egyik este az akkor turistamentes San Marino-ba is átruccantunk.
A Húsvét külön élmény volt J, hiszen Casertában egy igazi görög Húsvéton vettünk részt...Paskandone úr (aki a mentorunk jó barátja) háza népével együtt ettünk, ittunk, bárányt sütöttünk, articsókát csemegéztünk, táncoltunk hajnalig, együtt mulatott idős, gyerek, fiatal, tényleg, mint egy „bazi nagy görög lagziban” J.
Sok helyi és környékbeli fiatallal találkoztunk, hiszen Casertában és Capuaban is tartottunk információs napokat a fiataloknak szóló EU által biztosított lehetőségekről. A Nápoly környéki fiatalok nehezen mozdíthatók ki külföldre, nem szívesen hagyják el Olaszországot. Sokuk már 16-18 évesen elkötelezi magát, menyasszonya vagy vőlegénye van. Furcsa volt látni a Vatikánnak ezt a nagyon mély hatását...olyannyira, hogy tűző melegben,
40 °C-os kánikulában is hosszú nadrágban járnak. Saját bevallásuk szerint, pontosan ezért lehet tudni, hogy ki a turista J.
A környéken óriási a munkanélküliség, rengeteg bevándorlóval találkoztam (Ukrajnából, afrikai országokból) akiknek próbálnak lehetőségeket biztosítani az integrációhoz pl. azzal, hogy ingyen nyelvórára járhatnak (ezzel a Nero e non solo egyesület foglalkozik Casertában).
Campaniában (azaz a harangok földjén) még mindig nagyon erős a „La Camorra” befolyása (ami megfelel a szicíliából jól ismert maffiának). A munkanélküliség pedig tovább erősíti ezt, hiszen sok embernek nincs más lehetősége arra, hogy eltartsa a családját, azaz kisebb nagyobb mértékben beáll az ördögi körbe.
Egyszer részt vettem az egyik casertai középiskolában egy csapatépítő tréningen, továbbképzésen, amit a mentorunk szervezett néhány tanárnak. Rémes állapotok uralkodtak abban az iskolában...többek között a Holocaust szörnyűségeit bemutató képekkel „díszítették” a folyosót, az épület állapotáról nem is beszélve.....inkább börtönnek tűnt, mint iskolának az épület.
Szabadidőm nagy részét arra szántam, hogy a környéket bejárjam, hogy érezzem az igazi ízét az olasz-nápolyi életstílusnak, amihez az utánozhatatlan nápolyi pizza és az olasz Peroni sör együtt nagyonis hozzájárult (Nápolyban 2 nagyon jó pizzéria van). A barangolásokat és a „beépülést” megkönnyítette, hogy megismerkedtem egy helyi fiatalemberrel, aki nagy lelkesedéssel mutatta meg a környéket, bár sokszor jobban tudtam mit, és hol lehet megnézni, mint ő J. Mindkettőnknek nagy élmény volt megmászni a Monte Sommát és a Vezúvot, fürdeni a tengerben Vico Equensenél és Erchianal, elmenni Amalfiba, élvezni a csodálatosan kék tengert, és a sziklás partot Capri szigetén, lógni Nápoly utcáin, megnézni Pozzuolit és a kénes gőzöket-gázokat árasztó Solfatara krátert....és még sorolhatnám.
Néhány napot Krisszel Rómában is töltöttünk, ahol régi álmom vált valóra: a Sixtus kápolna. Igaz nagy volt a tömeg, és abban a pillanatban legszívesebben annak a teremőrnek a helyében lettem volna, aki minden este zárja a kápolnát és egyedül élvezheti a Michelangelo által alkotott csodát, ahogy még a naplamente fényei beszűrődnek és valami földöntúli csend honol....na ezt az idillt törték meg a vágtató turisták, akik közül sokan föl sem néztek a mennyezetre, hogy lássák a „Teremtést”.
A legjobb élmények Nápolyban akkor értek, mikor egyedül bolyongtam a városban – persze kellő óvatossággal. Egyik alkalommal, amint a Castel San Elmoba igyekeztem –innen csodás kilátás nyílik a városra – nem kellett belépőjegyet fizetnem, mert egy „bella Ungherese” vagyok (azaz szép magyar lány), és tudni kell a nápolyiakról, hogy még a 60 éves vén kecskék is megnyalják a szájuk szélét a magyar nők után J. Szóval mivel egy „bella Ungherese”-vel futott össze a „portásbácsi” még egy kávéra is meginvitált, és készségesen útbaigazított a Funicolare (kötött pályás felvonó, tömegközlekedési eszköz) felé.
A mentorunkkal és a többi egyesületi taggal is sokat lógtunk, esténként rendszeresen felderítettük a helyi bárokat, a kedvencünk a Caffé di Notte volt, ahol már ismertek minket, nagyon jó hangulatú kis társaság gyűlt össze, és sok finomságot lehetett kóstolgatni teljesen ingyen. Mivel a bárokban nem lehet cigizni, ezért a fiatalok kinn állnak az utcán, vagy éppen órákat keringenek Caserta egyirányú utcái, hogy parkolóhelyet találjanak, eszement dudálások közepette J, mert gyalog semmi pénzért nem indulnának el a szomszéd utcáig sem. Ekkor jöttem rá, hogy mért használhatatlanok számomra, aki szeret gyalogolni, az olasz cipők J....mert ők autóba be és kiszállásra használják a lábbelit.
Az egyesületből ismert kis csapattal néhány napos kirándulást tettünk a „Parco Nazionale del Cilento e Vallod di Diano” nemzeti parkban, ahol a felejthetetlenül kék tenger csodás sziklaépítményeket (abráziós kapukat, tornyokat) formált végig ezen a partvidéken. Itt kóstoltatták meg velem életemben először (de valószínűleg utoljára) a „cozze”-t, azaz kagylót, aminek már a szagától rosszul voltam J. A kirándulásról Caserta felé menet pedig megcsodáltuk „Magna Greca” romjait Paestumnál.
Szép időket töltöttünk együtt, és amikorra jobban megismertük egymást, haza kellett jönni, hiszen gyorsan eltelt az a három és fél felejthetetlen hónap.
Ami nagyon jellemző Nápolyra és környékére az a hihetetlen kettősség, a mély szakadék az egyes városrészek, települések közötti életszínvonalban, az emberek gondolkodásában.........amit nagyon megtanultam, hogy addig jó a külföldi és a turista, amíg tudják, hogy az illető vissza akar menni oda ahonnan jött, ha megszaglásszák, ennek ellenkezőjét, roppant ellenségessé tudnak válni. Azaz legyen bármilyen csodás is Olaszország, Nápoly – ami a kedvenc városom marad – ...mindenhol jó, de legjobb itthon... J.
Kategóriák: EU-s programok fiataloknak Címkék: Caserta, Leonardo program, Nápoly
írta: Kavics
Turkubol Helsinkibe majd Tallinn és Narva-Joesuu
2010. június 26-án útra kelünk egy 6 fős kis magyar csapattal, hogy képviseljük Észtországban egy ifjúsági cserén kis hazánkat (Youth in Action program). No de az odajutás ugye jóóó magyar módra történik, és szeretnénk azt minél olcsóbban megúszni - hisz diákok lévén nincs tömve a zsebünk - ha valaki finnországi stoppolási tapasztalatait megosztja azt is szívesen látom :)
Szóval ha frissen készült blogomra rákattint éppen egy Turkuban vagy Helsinkiben élő jó szándékú magyar ember, aki némi hazaiért (egy kis házi pálinka, kolbász meg szalonna) befogad minket egy éjszakára, azért nagyon hálásak lennénk...és a fentebb említett termékekkel jutalmaznánk :)
bejelentkeztem :)
Azt hittem könyebb meló ez a blogolás...rá kellett jönnöm, hogy nem :) mindeközben minden magvas gondolat kiszállt a fejemből. Elinnalt...no de nem innen jön az ILLANGÓ.
Nemrégiben magyar női neveket keresgéltem, és nagyon megtetszett, "fürge lábú tündért jelent" .